Tai Chi és a harcművészet
Keresd a Nyugalmat a mozgásban!
Különböztesd meg a Yin-t és az Yang-ot, hogy stabilabbá és gyorsabbá válj!
Mozgass 4 unciát, hogy kontrollálni tudj 1000 fontot!
Használd a Figyelmet, hogy Belső-Erőt hozz létre!
A Tai Chi eredete – mint harcművészet
A legenda szerint a Tai Chi Chuan feltalálója az i.e. III. évezredben uralkodó Sárga Császár, azaz HUANG DI lehetett. A történelmi feljegyzések szerint nevéhez fűződik az egészségmegőrzéssel való aktív foglalkozás, emellett az ún. Vizualizáció Művészetének megalkotása, melynek segítségével tovább fejlesztette a fegyverhasználatot és a harcművészetek alkalmazási módszereit.
Más források szerint a Tai Chi Chuan alapjait ZHANG SANFENG fektette le, aki a Song- dinasztia alatt egy alkimista volt a Wudang-hegységben.
A Sárga Császártól indítva a Tai Chi a kezdetekben nem kifejezetten csak egészségmegőrző célzattal került használatba, hanem fontos részét képezte az akkori harcművészeti módszerek tárházának. Feljegyzések szerint az újabb kori Tai Chi Chuan alapjait a 16 – 17. században az egyik kínai tartomány katonai elöljárója, CHEN WANTING (1600-1680) hozta létre, aki főleg harcművészeti- és kínai orvoslási alapokra építette fel stílusát. Innen eredeztethető a ma létező 5 fő Tai Chi irányzat, amelyek a Chen-, a Yang-, a Wu-, a Wu Hao- és a Sun stílusú Tai Chi Chuan.
A Yang stílus megalapítója YANG LUCHAN (1799–1872) maga is harcművészeti kiképző tanárként tevékenykedett a mandzsúriai hadseregben és ő terjesztette el az általa képviselt harcművészeti stílust Pekingben.
A Wu stílusú Tai Chi alapjainak letétele WU QUANYOU (1834 – 1902) nevéhez fűződik, aki Yang Luchan-tól kezdte tanulni a Yang stílusú Tai Chi-t. Wu Quanyou maga is a mandzsúriai hadseregben szolgált, mint kapitány és egyben a Palota testőrségének tagja volt. Ő a Yang stíluson belül az ún. lágy erőhasználatban ért el kimagasló szintet, melyből később kialakította stílusának alapjait, melyet ma Wu stílusú Tai Chi Chuan-nak hívnak.
A Sárga Császárnál említett ún. „Vizualizációs Technikák” használatának átültetése a harcművészetbe a Tai Chi stílusok közül leginkább egyes Yang és a Wu stílusoknál maradt fent, mely a gyakorlatban az aktív Figyelem-használatában, azaz a „Yi” használatában nyilvánul meg.
A Tai Chi alkalmazása – mint harcművészet
A Wu stílusú Tai Chi Chuan egyes ágazatai az idők során megőrizték eredeti, harci stílusú jellegűket, így nem csak az egészség megőrzésére fókuszáltan lehet gyakorolni, hanem magas szinten űzve akár önvédelmi céllal is alkalmazható.
Az általunk oktatott 37 mozdulatsorból álló Tai Chi formagyakorlat összesen 178 mozdulatból épül fel, ezen mozdulatok mindegyikéhez tartozik egy-egy fix. harci alkalmazás is, azonban, aki már haladó- vagy mesterszinten elsajátította a
Tai Chi Chuan-t, az képes az erejét ún. „technika nélküli technika” használatán keresztül a gyakorlatban is alkalmazni.
Az alábbiakban bizonyos megtanulható, fejleszthető és aktívan használható harcművészeti készségek kerülnek kifejtésre:
- Sabilitás fejlesztés: A “Stabil” és “Lebegő” gyökerezés (földelés) elsajátítása:
Az általunk oktatott Tai Chi-ban elsődlegesen magas hangsúlyt fektetünk a test stabil- és felfüggesztett tartásának elsajátítására aktív mozgás gyakorlása közben. Ezen elv harcművészeti alkalmazásának jelentősége abból adódik, hogy a legyökerezett lábon keresztül történhet a bejövő, külső erőhatás levezetése/elnyelése és az erő innen való újbóli felhasználása. Haladó szinten a bejövő erőhatást már nem szükséges levezetni a lábon keresztül, hanem egy ún. „lebegő” gyökerezés lévén, a test középpontjának stabilitását használva közvetlenül visszaforgathatjuk a felénk érkező erőhatást. - A „Teli” és „Üres” megkülönböztetése a mozgás során:
A Tai Chi mozdulatainak alkalmazásai során fontos alapvelv a „Teli” és „Üres” közötti különbség érzet szintű megkülönböztetése. Az aktív használat során mindig ügyelve arra, hogy testsúlyunk egy folyamatos mozgatás alatt helyeződjön egyik mozdulatból a másikba. Ezt úgy érjük el, hogy a figyelmünkkel lekövetjük az adott mozdulatot és mind az „Üres” mind a „Teli” lábunkat aktívan használjuk. Ennek az elvnek a harci jelentősége abban rejlik, hogy a lábak fürgesége megmarad, ugyanakkor a teljes test aktívan részt vesz a mozdulatok kivitelezésében és az erőnk átadásában. - Érzet szintű készségek fejlesztése:
A Tai Chi gyakorlásával testünket és elménket áthangolva egy – a szokványostól eltérő – teljesen más szokásrendszert kell megtanulnunk és kialakítanunk. Többek között ez azt jelenti, hogy figyelnünk kell a mozdulatok során arra, hogy izmaink feszülés mentesen, ízületeink terhelés- és torlódásmentesen vegyenek részt az aktív mozgásban, melyet a figyelmünkkel („Yi”) folyamatosan lekövetünk. Ennek harci jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a Tai Chi Chuan-ra jellemző lágyságból megszülető, de a keményen megnyilvánuló erőhatást csak így tudjuk létrehozni és alkalmazni a páros gyakorlatokban. - Az ún. “Technika nélküli technika” elsajátítása:
A Tai Chi Chuan-ban ezen elv akkor nyilvánul meg ha a figyelem („Yi”), a testi érzetek és az eljsajátított készségek összhangot alkotnak az alkalmazás során. Ez azt jelenti, hogy haladó- vagy mester szinten már nem feltétlenül maga a teljes mozdulat (technika) generálja az erőt, hanem annak érzet-szintű, illetve „vizualizációs” leképezése hozza létre azt. Ennek önvédelmi jelentősége az, hogy nagyon rövid- és gyors mozdulatokkal tudjuk lereagálni a felénk érkező, támadó jellegű erőhatásokat. - A „Rövid” és a „Hosszú” erő alkalmazása:
Nálunk a Tai Chi-t gyakorlók kezdetben a „Hosszú” erő alkalmazásának megtanulására fókuszálnak, mely később kiegészíthető mester-szinten az ún. „Rövid” erők elvének tanulmányozásával.
Az alkalmazás során ez annyit jelent, hogy míg a „Hosszú” erőnél a figyelmet hosszabb útvonalon vezetjük kifelé a testből, addig a „Rövid” erő az egy fókuszált, hirtelen bekövetkező erőhatást generál. - A Tai Chi Chuan 8 alaperejének elsajátítása (Peng, Lu, Ji, An, Cai, Lie, Zhou, Kao):
A nálunk gyakorló haladó tanítványok elsajátíthatják a Tai Chi Chuan 8 alaperejét, melyek harci jelentőséggel bírnak az aktív használat során. A nyolc alaperő a következő:-
– Peng: belülről-kifele / alulról-felfele ható / táguló jellegű erő
– Lu: elgördítő erő – a bejövő erőt semlegesítő típusú erő
– Ji: előrefelé irányuló / összenyomó erő
– An: lefele nyomó / berántó erő
– Cai: hasító / tépő erő
– Lie: vágó erő
– Zhou: könyök erő
– Kao: váll erő - Önvédelmi készségek fejlesztése:
A tőlünk tanuló haladó szintű tanítványok a formagyakorlat tanulása mellett elsajátíthatnak olyan készségeket is (pl.: stabilitás; mozgékonyság; laza- de erőteljes testi struktúra; karok érzékelése; az erő kieresztése, stb.) a páros gyakorlatok segítségével, melyek hozzásegíthetik őket saját testi épségük megóvásához egy felmerülő önvédelmi szituációban.