Tai Chi Alapelvek
A gerincoszlop:
Egyes Kungfu- és Tai Chi stílusokban szokták említeni, hogy az erő a gerincből származik. Itt fontos megjegyezni, hogy az általunk oktatott Tai Chi Chuan-ban ez nem csupán a gerincoszlop fizikai, rugalmas erejét (értsd: tömörödését vagy nyúlását) jelenti, hanem a gerinc energiapályáinak a megnyitását is. A Tai Chi Chuan úgy aktiválja a gerincoszlop belső erejét, hogy az alsó gerincszakasz kiegyenesítésével – a medence lazításával és lógatásával -, illetve a felső gerincszakasz felfüggesztésével enyhén megnyújtja a gerincet, ennek hatására a gerinc mentén lévő energiák szabadon tudnak áramolni a testben. Így az energia a testünkben a Huiyin (gátnál lévő) ponttól egészen Baihui (fejtetőn lévő) pontig áramlik szabadon. A nyújtás nem lehet túlzott mértékű, mivel az előbb-utóbb valamilyen szintű feszültséget fog okozni a testben, ezért Tai Chi stílusunkban lényeges alapelv, hogy a gerinc nyújtása egy következmény csupán, amelyet a testünk felfüggesztése- és folyamatos lazítása, valamint a Figyelemhasználat („Yi”) révén érhetünk el.
A gerinc összekötése a végtagokkal:
A Tai Chi Chuan gyakorlásakor nem csupán a gerinc energiapályáit kell megnyitnunk, hanem a lábak és a karok ízületeit is meg kell nyitni annak érdekében, hogy a gerinc belső erejét közvetíteni tudjuk a végtagok irányába. A Tai Chi Chuan-ban két sarkalatos pont van, ahol az energia blokkolódni tud, az egyik a vállak-, a másik a keresztcsonti és a csípő környéke. Az első lépés, hogy a karokat összekössük a gerinccel az az, hogy a – könyökök süllyesztésével – folyamatosan lazítjuk vállakat. Mindeközben nem hagyjuk, hogy a mellkas és a hónalj rész megfeszüljön, ezeket a részeket is lazán kell tartanunk.
A karok ízületeinek a megnyitása:
A kar ízületeinek nyitását úgy érjük el a gyakorlás során, hogy a karokat felfüggesztett – és folyamatosan lazított – állapotban tartjuk az ujjvégektől kezdődően egészen a lapockákig és a mozgás során ügyelünk arra, hogy a karok sosem mozdulnak a test és a lapockák használata nélkül.
A lábak ízületeinek a megnyitása:
A lábak használata rendkívül fontos, ugyanis a felsőtestünk mozgatása (így a gerincünk energiája is) a medencénk segítségével- a láb ízületeinek mozgatása révén történik meg. Itt különösen nagy jelentősége van a Figyelem („Yi”) használatának, ugyanis meg kell különböztetünk és folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a „Teli” láb és az „Üres” láb folyamatos változását. A „Teli láb” azt a lábat jelenti, amelyiken a testsúlyunk található. Amikor az egyik láb „Teli” (súly van rajta, azaz terhelt), addig a másik láb „Üres” (súlytalan, azaz terheletlen). Miközben egyik lábról a másikra visszük át a súlyt, az „Üres” lábra egyre nagyobb súly nehezedik, miközben az a láb, amely eddig a súlyunkat tartotta (tartó láb), az egyre terheletlenebbé válik. A gyakorlás során különösen nagy figyelmet kell szentelni arra, hogy bár a „Teli” lábon van a nagyobb súly, a lábaink ízületeit (boka-térd-csípő) lazán és nyitottan tartsuk. Csak, ha az „Üres” és „Teli” változását folyamatosan figyelemmel kíséreljük, csakis ebben az esetben jelenik meg a 2 lábat összekötő erő; és ebben az esetben lesznek mozdulataink fürgék és könnyedek. A Tai Chi Chuan-ban az „Üres” és „Teli” láb egyaránt dolgozik, a 2 láb működése egy rendszert alkot. Erre az alapelvre különös figyelmet kell szentelni.
A súlypont-alátámasztás fontossága:
Amikor a testsúlyunkat egyik lábról a másikra visszük, akkor leszünk stabilak, ha a felsőtestünket – a súlypontunkkal együtt – folyamatosan alátámasztásból vezetjük. A súlypont-alátámasztás fenntartásánál elengedhetetlen fontossággal bír, hogy a lábak ízületeit nyitottan kell tartani, a térd- és csípő mozgás fesztelen és a testünk haladási iránya támogatott a talaj – támasztékként való – használatával.
Pontos ízület-használat:
Az általunk oktatott Tai Chi stílusban nagy hangsúlyt fektetünk az ún. nagy ízületek (térd, csípő, váll, könyök) használatára. A testünket úgy kell mozgatni, hogy hagyjuk az ízületeknek, hogy azok kizárólag természetes úton mozduljanak, azaz hagyni kell, hogy az adott ízület mindig csakis rendeltetésszerűen, tehát a saját hajlási síkjának megfelelően dolgozzon. Többek között a térdfájások egyik legfőbb oka, hogy a gyakorlók nem csípőből mozognak, hanem a térd ízületüket csavarják, ami egy a térdízület hajlásával (funkciójával) ellentétes irány.
Lényeges Tai Chi Chuan alapelv, hogy amikor az egyik ízület mozdul, akkor az összes többi is követi. Ebből következik, hogy, ha bármelyik ízületnek a mozgása megáll, akkor az az ízület Tai Chi Chuan szempontból „halott” ízületnek számít.
Ezt el kell kerülni, mivel a Tai Chi a folyamatos mozgásról, a folyamatos változásról és a változáshoz való alkalmazkodásról szól.
Teljes test erő = 6 irányú erő („Hunyuan”):
A Tai Chi Chuan helyes gyakorlása az ízületek folyamatos játékával kísérve egy 6 irányba terjedő Belső Erőt hoz létre a testben, amelynek fenntartása egy különleges erővel ruházza fel a gyakorlót. Ez az erő azért rendkívüli, mert nem csupán egy irányba terjed (nem lineáris irányú), hanem egyszerre több irányba képes hatni a testen belül, sőt azon kívül is.
Ezen elv magas szintű kigyakorlása azt eredményezi, hogy testünk ezzel a fajta minden irányba terjedő
„fenntartó erővel” képes lesz egy bejövő erőt semlegesíteni / eltéríteni / visszapörgetni az ellenfél irányába.
Ez az erő továbbá rendkívül nagy stabilitással is felruházza a Tai Chi Chuan-t gyakorló személyt.
Yin és Yang:
A Tai Chi Chuan az egyensúlyi rendszerek fenntartásáról szól. A testünk lazaságának fenntartása nem ernyedtséget vagy petyhüdtséget jelent, hanem a feszültség (=nyújtás) és lazaság megfelelő arányának a fenntartását. A lazításon kívül a másik rendkívül fontos jártasság a „mozdulat a mozdulatlanságban” vagy más szóhasználattal a „nyugalom keresése a mozgásban” alapelv alkalmazása. Ez az elv szintén a Yin és Yang elv gyakorlati alkalmazása, miszerint a Tai Chi mozdulatokban nyugalomnak és a mozgásnak megfelelő arányban kell jelen lenniük. Amikor a testünk mozog, a Figyelmünk („Yi”) nyugalomban van, amikor azonban a testünk van nyugalomban, akkor a Figyelmünk („Yi”) képes mozdulni.
Erő helyett az Elme használata:
Az általunk oktatott Tai Chi Chuan-ben az elme használata kiemelt jelentősséggel bír. A stílusunkban az elme használata a Figyelem („Yi”) használatát jelenti.
A formagyakorlat gyakorlásakor a teljes test felfüggesztett és laza, valamint szakadatlanul összefűzött. A test nem csupán laza, hanem törekedni kell a teljes testünk lazításának a folyamatos mélyítésére is. Ez azért fontos, mert a Figyelmünket („Yi”-nket) csak így tudjuk a legoptimálisabban használni a Tai Chi Chuan gyakorlása során, mivel az Energia („Chi”) csakis egy laza testen keresztül képes áramolni, illetve a Tai Chi-ra jellemző különleges erőhatás csakis így lesz képes megnyilvánulni. A Tai Chi Chuan-ban az Elme („Yi”) mozdul legelőször, a test pedig követi.